Volt egyszer egy iciri piciri házacska...

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter

„Volt egyszer egy iciri piciri házacska,
Ott lakott egy iciri piciri ,»téglácska.«
Volt annak sok iciri piciri kis ökre,
Agyhalott mind, ezt mondta róluk a fő ,»Ogre.«
Csizmát húz az iciri piciri »,Makkocska«,
Udvaroncai magukon kívül tapsolnak.
Megjárja Tolnát, Baranyát, Bács-Kiskunt,
Büdösszájúak éljenzik, nem nagy kunszt.
Bejárja az uniót, s kamuzik félvállról,
De fától az erdőt nem látva, téblábol.
Rátalál a gatyájában egy kis tökre,
Lámpalázában némileg hetykén meglökte.
Címlapot ért a megigazított tököcske,
Ez lett védjegye méltán, most és mindörökre.
Azt, aki kérdezi, a Dunába lökné nevetve,
Azt hiszi magáról oroszlán, pedig csak evetke.”